Jelenlegi hely

Így láttam én... 2020-09-06 Dusnok-Sükösd 3-0

beküldte Varsányi József, k, 2020/09/08 - 18:10

Dusnok KSE – Sükösd SC 3:0 (0:0)

2020. szeptember 6. (30oC, nyárutó, 400 néző.)

Vezette: Tóth Csaba (Molnár Alex, Nagy Norbert)

2019 szeptemberében, Dusnokon találkoztunk utoljára, a két gyengélkedő csapatból a hazaiak kerültek ki győztesen, ezzel mi indítottuk őket a sikeres felszálló ágba. Magabiztosan kezdték az őszi szezont, Mélykúton 4:1-re, otthon Hajós ellen 6:2-re nyertek, 6 pontjukkal a tabella élén állnak.

Felépültek sérültjeik, a nyáron Bárdos László és Mirza Gábor visszatért, ez a Dusnok már nem az a Dusnok, akivel utoljára találkoztunk. Mi nagy küzdelem árán tudtuk elhozni Érsekcsanádtól az egy pontot, az ötödik helyen érkeztünk.

Azt a mérkőzés előtt tudtuk, hogy Matityra és Véghre nem számíthatunk, de az csak a pályára lépéskor derült ki, hogy Rozsi, Molnár és Pesti is sérült, Farkas gyógyulóban a kispadon foglalt helyet, ami kilátásainkat alapvetően módosította. Az „itt ma minden lehet” helyére részünkről a „tisztes helytállás” gondolata lépett.

Az már kellemes meglepetésnek számított, hogy ettől azért többet akarunk, az erősen tartalékos csapatunk nem „feltett kézzel” kezdte a játékot. Nem álltunk be védekezni, az egymást percenként követő és váltó támadásokban partnerek voltunk. Az első negyed óra mezőnyjátékában nem volt különbség a két csapat között, a hazaiak kapujuk előterét megerősítve a széleken keresték a rést.

Támadnak, mi védekezünk.

Egy Pécsy és Lógó fejes után Bolvári Zoltán csak a 15. percben találta el először a kaput, lövését Gajári biztosan védte. Lógó és Petrás indításai – Ferenczi mellett – folyamatosan Zsókot keresték, rá nagyon vigyáztak, kikapcsolása első helyen szerepelt a védekezésükben. Sokszor hárman vették körül – közülük Kristály csak sárgáért tudta megállítani. A mi oldalunkon sem volt ez másképp, a mindig veszélyes Bolvári Zoltán és Mindszenti őrzése legalább akkora gondot jelentett őrzőinknek.

Zsók ellenfelével a hátán.

Bolvári Zoltán védőink gyűrűjében.

Jellemzően akadozott a rövidpasszos játék, a támadásokban az ívelések és lőtt indítások kaptak nagyobb szerepet, valódi kidolgozott helyzetek nélkül. Ebben a következő negyed óra sem hozott változást.

Tamás és Zsikó, itt még érintetlen a hálónk.

Kiegyenlített mezőnyjáték mellett Bolvári Dávidnak a kaput elkerülő távoli, Mirza pattogó, majd Mindszenti lövése jegyezhető fel – az utóbbi Petrás sárga lapos belépőjét követően. Nálunk a Lógó – Ferenczi, Ruff – Tallér, Szabados – Bohner akció ígért az eddigieknél többet – ám Báló, Kristály és Csobolya mindig időben érkezett. Bohner jutott el a kapuig, lapos lövése a védőkön elakadt. Zsók egymást követő kilépését menetrendszerűen Báló és Rónai akasztotta meg.

Mirza éles lövése zárta az első játékrészt, amely Zsókban akadt el. A rossz előjelek ellenére csapatunk fegyelmezett játékával, azonos labdabirtoklásával és helyzeteivel többet nyújtott, mint ami várható volt, okkal reménykedtünk a jó folytatásban – azt azért tudtuk, hogy ellenfelünk az előző két mérkőzését a második félidőben nyerte meg.

A második játékrészt Zsikó – Farkas cserével kezdtük, annak reményében, hogy Pali legalább egyszer betalál, ha lehet, még az elején. Ezzel szemben Dusnok kapcsolt valamivel nagyobb sebességre: Kristály beadását Varga kapásból lőtte fölé. Védősoruk feljebb lépett, a térfelünkön folyt a játék. Ferenczi buktatta Mindszentit, megkapta érte a sárga lapját.

Farkas egy félidőt tudott vállalni.

Az ötperces átmeneti szorítást Farkas oldotta fel, jobb és bal oldali szólójával. Ruff indításából nagyon megforgatta Rónait, lövését védeni tudta Wachtler. Zsók folytatta, Jagiczának nem sok választása volt, elütötte. Lógó 28 méteres szabadrúgása a felső kapufán csattant. Két perc múlva Ferenczi nagy lövését parádés vetődéssel tolta ki a bal felsőből Wachtler. Igazán ránk fért volna már egy kis szerencse.

Lógó remek szabadrúgása, a felső kapufa segített.

Ferenczi nagy lövése.

Megint a hazaiak következtek. Bolvári Zoltán kellemetlen lövését ütötte szögletre Gajári, ebből Bárdos fejelhetett – gyengén. Aztán Mindszenti 18 méteres szabadrúgása akadt el a sorfalban.

Felpörgött a játék, erősödött a hazai nyomás – a 69. percig veszély nélkül, de a baj itt kezdődött. Szögletzászló közeli bedobás után Tallér küzdött Bárdossal, kölcsönös labda- és fogásváltás után mindketten a földre estek. Ehhez Bárdos rutinja kellett: „visszafogott” és magára rántotta ellenfelét. A játékvezető közelben volt és továbbot intett. A labdakihozatalnál a hazai nézők hangorkánja figyelmeztette, hogy a partjelző zászlója a levegőben van, jelezve, hogy Tallért látta szabálytalannak. A „főbíró” nem merte vállalni eredeti döntését és a 11-es pontra mutatott. A büntetőt Mindszenti küldte a bal sarokba, úgy, hogy Gajári még beleért (1:0).

Mindszenti erősen vitatott 11-es gólja (1-0).

A vitatható büntető megtörte csapatunkat, lélektani hátrányunk ellenére megpróbáltunk válaszolni. Lógó 40 méteres szabadrúgása gólt ígért, de Wachtler ezúttal is bravúrosan mentett.

A vezetés birtokában feljöttek a hazaiak, egyre nehezebben hárítottuk a nyomást. A 77. percben Rónai átvett egy felívelést és takarásból nagy gólt lőtt (2:0).

Rónai takarásból lőtt nagy gólja (2-0).

A mérkőzés ezzel eldőlt, védekezésre kényszerültünk, de ebbe is hiba csúszott: Ferenczi passzát a 83. percben Bárdos elcsípte, Bolvári Zoltán pedig befejezte (3:0).