Pályaavatás másodszor

A műfüves futballpálya átadása után, felidézzük elődjének történetét.

A Sükösdi Naplóban 2010 júniusa óta 2o fejezete jelent meg a sükösdi futball történetének. Ezek nagy része a megyei első osztályba való útról, az ott töltött évek eseményeiről, a játékról, a csapatról szóltak, 1983-ig. Most egy kicsit megállunk, és megnézzük mi tette lehetővé, hogy a sükösdi futball községünk lélekszámát messze meghaladó elismerésre tett szert a megyében. Első helyen természetesen a kivételesen tehetséges csapat, másodikon a háttér, amelynek számos összetevőjéből most kettőt emelnék ki: az öltöző bővítését és az új labdarúgó pálya építését. Az ötödik részben már szó esett arról, hogy a háború után milyen körülmények között indult újra az élet és vele futball is. Olyan időket éltünk, amikor anyáink és apáink hajnali háromkor sorban álltak a bolt előtt egy fél kenyérért, így elképzelhető, hogy hányadik helyen állt a sorrendben a futball. Mégis túléltük és 1953 augusztus 20.-án új pályát avattunk, 1954 májusában birtokba vehettük a 72 négyzet- méteres alapterületű öltözőt is, kicsi volt, de nagyon büszkék voltunk rá. A hatvanas évek végére aztán végleg kinőttük, eljött az idő, amikor nagy terveket szőttünk, folytatni, gyarapítani akartuk, amit elődeink megkezdtek és ránk hagytak. Hosszú távra terveztünk, először az öltöző bővítésébe és korszerűsítésébe kezdtünk, meleg vizes fürdővel, kibővített szertárral, új padozattal, lambériás falburkolatokkal, kényelmes öltöző helyekkel (máig használatban vannak), olajkályhás fűtéssel, amivel sok baj volt, de a szenes kályhától azért jobb volt. A kőműves munkákat az Aranykalász Termelőszövetkezet építő brigádja végezte Bokányi Károly építésvezető irányítása mellett, Szudár János és Páncsics József kőművesekkel. 1973 április végén, - egy év távollét után - a tsz főkönyvelői székéből visszakerültem eredeti beosztásomba, a Hosszúhegyi Állami Gazdaságba, ami nem használt az építkezésnek. Az új tsz vezetés az első héten fontosabb munkára vezényelte az építőket. A befejezés az állami gazdaság szolgáltató üzemére maradt, és még ebben az évben elkészült. Ezzel tehát meg voltunk, de meg nem álltunk. 1974-ben már megismertük a megyei első osztály körülményeit és láttuk, hogy van még tennivaló bőven. Ezért folytattuk a fejlesztést a következő években is, terveink szerint két ütemben: az első, egy új futballpálya építése, körülötte 400 méteres futópályával, ugró- és dobóhelyekkel az atlétika számára, ami Dr. Maruzsa Vencel szívügye volt. A második ütemet a lelátó és a szilárd burkolatú bekötő út építése képezte az új pályához, az 51-esről. Az első ütem terveit és költségvetését az állami gazdaság beruházási osztálya készítette, ez gyorsan ment, a pénzügyi fedezet előteremtése már nehezebben. Széleskörű sport diplomáciába kezdtünk, minden ajtón bekopogtunk, ahol pénzt reméltünk, helyben, járási és megyei szinten, de Boskovics Jenő segítségével eljutottunk az Országos Testnevelési és Sport Hivatalhoz is. 1977 március első hetében a megkeresettek képviselőivel helyszíni bejárást tartottunk, a látottak és hallottak több órás egyeztetés után meggyőzőek voltak. Este az érsekhalmi vendégházunkban Borszéki Lajos megyei sportelnök áldását adta elképzeléseinkre, 150.000 Ft állami támogatást ígért, ami két részletben meg is érkezett számlánkra. A pályaépítés költségvetésének végösszege 966.000 Ft volt, de csak azért, mert a tereprendezési földmunkák, a szállítási költségek és az 1500 mázsa tőzeg beszerzési ára az állami gazdaság könyveiben jelent meg. A bevásárlásokhoz szükséges 541.000 Ft-ból az állami gazdaság 401, a Május 1. Termelőszövetkezet 5o, a Községi Tanács 5o, a Viziszárnyas Telep 3o, a Paprika Malom 10 ezer forinttal járult hozzá, és ehhez érkezett a fenti állami támogatás. Folyósításának feltétele 275.000 Ft értékű „társadalmi munka„ elvégzése volt, idézőjelbe csak azért teszem, mert  ma már alig használt fogalom, a mi esetünkben még létező és ellenőrzött kategória volt. Megkezdődhetett a nagy munka, pályaépítésben még Jónás Marci bácsi idejéből volt tapasztalatunk, szakkönyveit is használhattuk. A pálya tervezett helyén szemétlerakó és homokbánya volt, először a temérdek  szemétnek kellett helyet keresnünk, a közelben találtunk egy megfelelő befogadó helyet, a telek mai tulajdonosa aligha tudja, hogy kertje mélyén  milyen „kincsek” rejlenek. A gazdaság szolgáltató üzem vezetőjétől, Boromissza Tibortól egy hétre kaptam meg a lánctalpas munkagépeket, már két hete dolgoztak és kiderült, hogy a munka sokkal nagyobb, mint gondoltuk. A dombokat előre kellett hordani a jelenlegi 1-es számú pályánk mellé, ez a mai lelátó. Már a harmadik hét végén jártunk, amikor jött a parancs, hogy a gépek hétfőn legyenek a Hild-pusztai telepen, ez végleges, további halogatásnak nincs helye. Ez nem volt jó hír, de a nagyobb baj az volt, hogy a tervezők nem vették figyelembe, hogy a futópályához Érsekcsanád felé hiányzik valamivel több, mint 2000 négyzetméternyi terület, ami a Május 1. Tsz. tulajdona bevetve rozzsal. El kellett dönteni mi legyen. Radics József volt a tsz elnöke, aki ismerte tudja, hogy kemény ember volt, nem volt barátja a futballnak, ha engedélyt kérek tőle, (ami természetesen illett volna) abból az eredeti tervek szerint pálya sokáig nem, vagy soha nem lesz. Azzal is számolnom kellett, hogy ha dózerek visszamennek, a szőlő- és gyümölcstelepítések miatt legalább egy évig vissza nem jönnek. Így nem maradt más, mint irány a rozs! A két nemesnádudvari gépész, Schindler és Melcher Mátyás futballista barátom volt, vasárnap estére befejezték a munkát. Utolsó lépésben még kiemelték a tervezett lelátó fogadószintjének földjét, a tolólap nyoma máig úgy áll, ahogy otthagyták. Radics Elnök Úr két nappal később szerzett tudomást az „elbirtoklásról”, vétkemet enyhítette, hogy önként jelentkeztem nála, amit tőle kaptam, azt itt nem részletezhetem. Megígérte, hogy ennek következményei lesznek és ezt komolyan kellett venni, de nem lettek. Lógó András lakodalmában egy asztalnál ültünk és megkaptam felmentésemet. A munka ettől függetlenül folyt, a gyenge homoktalajt 25 centiméteres tőzegborítással és műtrágyával javítottuk, ennek köszönhetően nagy mennyiségű csapadékot képes gyorsan elnyelni. A futópályához a salakot Dunaújvárosból hoztuk, aszfaltburkolatát a bekötő útéval (Bendáék köze) egy időben kapta. A pályát körülvevő korláthoz 186o kg vascső feldarabolása és hegesztése Szabó Antal (Johstonne) és Kovács Antal munkája. A külső kerítést Matéz János és brigádja készítette. A füvesítés jól sikerült, a tél végi és kora tavaszi igénybe vétel után is minden évben képes megújulni, most is kifogástalan állapotban van a gyepszőnyeg. Öntözéséhez az első pálya vezetékét vittük tovább, a fákat még tavaszkor elültettük (évekkel ezelőtt kivágták, pótlásuk nem sikerült, helyük ma is üres), és 1980 őszére elvégeztük az utolsó simításokat is. A pályaavató mérkőzésre a CSEPEL NB I-es csapatát láttuk vendégül 900 néző előtt, a vendégek 4-0-ra nyertek. Örömünk teljes volt, és készültünk a folytatásra. A második ütemből csak a bekötő út készült el, a fedett lelátó megépítésére már nem adott időt a történelem. Ami megvalósult, az egy generáció összefogásának és nagyon sok sükösdi sportszerető ember önzetlen munkájának az eredménye, remélem, hogy még sokáig és sokan használják a jövőben is.

Pálya helyszíni bejárása 1977. március

A CSEPEL SC. NB-I es csapata a pályaavatón 1980. X. 21.

A  SÜKÖSDI MEDOSZ , álló sor balról jobbra: Lógó András, Marusa József, Faddi József, Szente István, Reich Zsolt, Bada Pál

Guggolnak: Sudár József, Kernya Tibor, Szabó Antal (Johstonne), Kollár András, Rajcsics István

Varsányi József