Hagyományt teremtünk... élménybeszámoló a Viktória tavakról

A csapat a tavalyi évben először volt hivatalos a sükösdi Viktória tavakra, hogy eltöltsön egy kellemes szombat délutánt a szabadban, egyen egy jó halat és iszogatva jól elbeszélgetve töltsön együtt egy kis időt. Ez annyira jól sikerült, hogy a Szerletics családdal közösen úgy döntöttünk, hogy ebből megpróbálunk hagyományt teremteni és amíg a feltételek adottak, addig minden évben megismételnénk az eseményt. Ezt ezúton is köszönjük Nekik. Idén május 21.-én szombat délután tartottuk meg ezt a "csapatépítő tréninget" Az eseményre hivatalosak voltak a felnőtt, az ifjúsági, a serdülő korú játékosok, a csapat vezetői, edzői, és néhány a csapathoz közel álló szimpatizáns (pl.: "Jézus szíve brigád"). Természetesen mindenki hozhatta a feleségét, barátnőjét, gyermekeit. A végső létszám így ebben az évben 40 és 50 között volt. Kisebb szervezkedést követően szombat délelőtt Kovács Pityu és néhány játékos kipakolta a Grúber Attilától kölcsönkapott sörpadokat és asztalokat, valamint a főzéshez és étkezéshez szükséges kellékeket. Közben a csapatból Árpi, Karesz és Taki megfogta a halászléhez valót, és a Pongival a főzéshez is előkészítették a kifogott pontyokat és harcsákat. A halászléhez a tészta elkészítését a Kutyka Évi (vagyis a nevében a Pongi) vállalta magára, ezúton is szeretnénk megköszönni Nekik. A "vendégvárás" délután 2 órától volt meghirdetve és szépen gyülekeztek is az emberek a tóparton. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, hiszen mikor mi 2 körül elindultunk a faluból, elkezdett ugyan csöpögni az eső és jól be is borult, de mire kiértünk már nem esett, és ugyan az idő borongós volt, de nem volt hideg. A lányok sütöttek pogácsát, kolbászos falatkákat, sós kiflit, stb. így az előétel is meg volt oldva. Az italokról Nagy Endre gondoskodott, valamint többen hoztak "hazait" is magukkal, úgyhogy senki nem halt szomjan. Amikor már a brigád nagy része összejött, akkor két bográcsban odaraktuk a kb. 25 kilónyi halat. Az egyiket Nagy Endre mester vállalta magára, a másikat jómagam készítettem el. Az estebéd 5 óra magasságában készült el, ekkorra már jó éhes volt a vendégek nagy része. A visszajelzések alapján nem sikerültek rosszul a halászlevek, szépen fogyott belőlük. A főzés közben a legkisebb Nagy, Balázs irányította magára a figyelmet. Miután a nádból készült otthon a nagyapja által "összetákolt" nyéllel nem sikerült halat fognia, Árpi behozta a kocsijából a profi felszerelést, és Balázs kezébe nyomta. Ennek eredménye egy 4,5 kilós afrikai harcsa lett (jó 20 perc fárasztás után) Endre legnagyobb örömére, mivel ezt Nekik ki kellett fizetniük, illetve mint később kiderült, még este az összetartás után meg is kellett pucolnia. Boldog volt... :-) De a lényeg hogy Balázs nagyon örült, hiszen nemigen fogott még halat, nemhogy ekkorát. A kaja után még jó negyed 9-ig lent voltunk és iszogattunk, beszélgettünk majd kicsit összepakoltunk magunk után, az asztalokat, a maradék kaját, és a göngyöleget tető alá húztuk utána tértünk csak haza, buliba, kocsmába, ki-ki a maga útján :-) Vasárnap délelőtt Kovács Pityuval pakoltunk haza. Összességében mindenki jól érezte magát (főleg Zsubika, Ő tényleg próbál hagyományt teremteni :-)), a kaja is jól sikerült (azt mondják), de a lényeg hogy a csapat és a családjaik a pályán kívül is együtt töltött egy kis időt. Vasárnap délelőtt a hazapakolásnál beszéltünk Szerletics Robival, aki jövőre is visszavár minket, mi pedig szívesen megyünk. Tehát remélem jövőre, Veletek ugyanitt...
Ezúton meg szeretném köszönni a csapat nevében mindenkinek aki segített a szervezkedésben.