Év végi bizonyítvány, 2012 tavasza

Egy évvel ezelőtt (a 2010-11-es) bajnokság zárása után még azon keseregtem, hogy „csak” hatodikak lettünk a korábbi évek jobb helyezéseihez képest. 2011 őszén, a „félévi bizonyítványban” már a kilencedik helyen találtuk magunkat, s akkor a szerény teljesítmény okait próbáltam számba venni – abbéli hitemben, hogy velünk ez még egyszer nem fordulhat elő.

FELNŐTT CSAPATUNK erre rácáfolt, a 2011-12-es megyei II. osztályú bajnokságot a 11. helyen fejezte be. Az őszi 9. hely után nagy volt a felzúdulás, Nagy Endre edzőnek mennie kellett, helyére Kernya Tibor került, új elképzelésekkel, új stílussal, a rendcsinálás ígéretével. Nos, az eredmény ismert: megérkeztünk az utóbbi hét év leggyengébb állomására. Az út, egy jól követhető folyamat vége. De lássuk a tényeket:

2006-ban 3. helyezés, 58 pont, Goretich Krisztián edzővel;

2007-ben 4. helyezés, 58 pont, Goretich Krisztián edzővel;

2008-ban 5. helyezés, 55 pont, Lógó János edzővel;

2009-ben 4. helyezés, 64 pont, Lógó János edzővel;

2010-ben 4. helyezés, 62 pont Nagy Endre edzővel;

2011-ben 6. helyezés 50 pont, Nagy Endre edzővel;

2011 ősszel 9. helyezés, 21 pont, Nagy Endre edzővel;

2012 tavasszal 11. helyezés, 15 pont, Kernya Tibor edzővel.

Már a tavaszi rajt maga volt a döbbenet. Az első négy mérkőzést zsinórban elvesztettük, amire a fenti években nem találunk példát. Első pontunkat az ötödik fordulóban, Dusnokon szereztük (1:1), majd 2:1-re kikaptunk Császártöltésen. Az áhított győzelmet a nyolcadik fordulóban, itthon, Miske ellen szereztük meg (4:2)!!!

Ez a későn érkezett siker mégis sokat jelentett a már-már önbizalmát vesztett társaságnak. Lökést adott a továbbiakra. Kisszálláson 3:2-re ugyan még kikaptunk, de a következő hazai mérkőzést Hajós ellen már megnyertük, Matity három Pazar góljával. A bácsborsódi meccset 3:1-re elvesztettük, de a Bácsbokod elleni 5:2 jó reményeket táplált, amit a Felsőszentiván elleni 2:2-es, értékes döntetlen vissza is igazolt. Kunfehértó érkezett és 9:0-val távozott, ami a csapat kárpótlása volt a fogyatkozó, de még mindig kitartó közönségnek. Az utolsó, mélykúti találkozón maradt a realitás, 5:3-ra kikaptunk.

Ilyenkor egyetlen kérdés foglalkoztatja a szurkolót: mi volt a baj? A válasz nem könnyű. Nyilván másképp látja az edző, a vezetőség, a játékosok és a nézők. Indulhatunk akárhonnan, a végeredmény a lényeg, amit nehéz lenne sikerként elkönyvelni.

Marad az ilyenkor szokásos „egyrészt”, „másrészt” megközelítés. Kezdjük az „egyrészt” megállapításaival, amivel feltételezem, hogy a többség egyetért:

1. A működés feltételei biztosítottak voltak, ami manapság nagy szó és megbecsülendő.

2. A játékosállomány közel megegyezett az őszivel, egyéni képességek alapján ettől lényegesen többre képes.

3. Túl hosszúra nyúlt az edzői kísérletezés, ami az eredmény rovására ment (22 játékos szerepelt).

4. Folyamatosan rossz hírek keringtek a vezetők egymás közötti viszonyáról és az öltözői hangulatról.

Folytassuk a „másrészt” válaszaival:

1. A csapat küzdőszellemével a zaklatott körülmények ellenére nagyobb baj nem volt.

2. Egy új edzői elképzelés megvalósítása (pláne, ha ennyire szembemegy a korábbiakkal) mindig kétesélyes és ettől hosszabb időt igényel.

3. Minden baj ellenére folytatódott a csapatépítés (fiatalítás) a hátsó és középső alakzatokban: Krix Dávid, Csordás Erik után (kiújuló sérülése miatt csak ötször léphetett pályára) Geletta Gábor és Schultz Martin stabilan beépült a csapatba. Koprivanacz Milán hatszor, Nemes Róbert ötször kapott játéklehetőséget. Szabó Dávid lehetett volna a következő előrelépő, de az utolsó öt fordulóban kegyvesztetté vált. Cifra történet az övé, ami remélhetőleg lezárult.

Az igazi gondot a támadósor jelenti. Elől még mindig hiányzanak a trónkövetelők. Pesti, Matity és Tamás nélkül pedig nincs eredmény. A gólszegénység már az ősz óta kísért. Pesti sérülése miatt csak a 6. fordulóban lépett először pályára. Visszatérése jelentette a felkapaszkodás kezdetét, amiben a megújult Tamás Karcsi is komoly szerepet vállalt. A góllövő listát Matity Donát vezeti 12, Pesti László 11, Tamás Károly és Schultz Martin követi 5-5 találatával.

A 15 mérkőzés 90 percét mindössze ketten, Szabados Miklós és Geletta Gábor játszotta végig. Szorosan a nyomukban van Halász István, aki mindannyiszor kezdő volt (kétszer cserélték le), Kovács Róbert és Büte Attila 14, Krix Dávid 13, Koszorús Péter és Matity Donát 12, Schultz Martin 11, Tamás Károly és Király József 10, Pesti László és Fekete Csaba 8, Zsikó Viktor és Tölgyesi Máté 7, Szabó Dávid és Kárpáti Krisztián 5 alkalommal lépett pályára.

IFJÚSÁGI CSAPATUNK a tabella éléről kezdte a szezont, bajnokesélyesként, ami már az első két mérkőzésen megbillent. Hazai pályán 2:1-re kikapott Jánoshalmától, majd Nemesnádudvaron maradt alul 3:0-ra. Oka egyértelmű: Schultz, Nemes, Bohner, Szabó Dávid a felnőtt csapathoz került. Velük a csapat egy okos kompromisszummal bajnokságot nyert volna.

Később már hiába jöttek a jó eredmények (Szakmár 7:1, Miske 13:2, Kisszállás 17:0, Hajós 5:1, Bácsborsód 7:0), Érsekcsanád előnye már behozhatatlan volt. Maradt tehát a második hely, szenzációs gólaránnyal: 166:32.

A góllövő lista élén Sudár Csaba áll 41 góllal, őt követi Schultz Martin 35, Szöllősi Róbert 25 és Nemes Róbert 21 találattal. Egészen kivételes produkciónak lehettünk tanúi Kisszálláson, ahol a 17:0-ás győzelmen két játékos osztozott: Szöllősi kilencet, Schultz nyolcat rúgott. Kár az elveszett első helyért, de az ezüstérem is minden elismerést megérdemel.

SERDÜLŐ CSAPATUNK is a bajnoki reményekkel indult, hiszen ősszel a második helyen voltak. Az első hat fordulóban még minden sínen volt. Bácsalmáson 6:1-re, Nagybaracskán (Híd SC) 10:1-re, Madarason 5:0-ra győztek. Itthon Nemesnádudvart 8:1-re, Tompát 4:2-re verték, s 1:1-es döntetlent értek el Bácsbokod ellen.

Ezután becsúszott két vereség: Szeremlén 4:2, Nemesnádudvaron 5:3. Majd ismét remek széria következett: Kelebián 16:2, Bácsalmáson 8:1, Madarason 9:1, itthon Baracska ellen 6:0. Tompán viszont súlyos, 7:1 vereséggel zárta a szezont a csapat. A lejátszott 24 mérkőzésből 17-et megnyert, két döntetlennel, öt vereséggel, 53 ponttal a második helyen végzett, ami dicséretes. 151 gólt lőtt és 39-et kapott.

A 151-ből Sudár Csaba egymaga 92-őt lőtt. Az ifiben elért 41 góljával találatainak száma 133, ami példátlan a sükösdi futball történetében, de párját azt hiszem, se közel, se távol nem találnánk. Híre azért eljutott Kecskemétre is, a nyáron a KTE-hez igazol. Gratulálunk és legyél sikeres, Csabi!

Második a sorban Rácz Gergő 16, őt Kárpáti Zsolt 10 és Berger Dénes 8 góljával követi. Sudár eredményessége mellett a csapat legjobbjának a kapus Gajári Józsefet jelölte meg edzője, aki elköszönt tanítványaitól, munkahelyi elfoglaltsága miatt. Csapatával 2010-ben a 8., 2011-ben az 5., 2012-ben a 2. helyezést érte el.

A serdülő csapat:

Állnak: Gajári József, Forgács Gábor, Farkas Péter, Sudár Csaba, Kernya Kristóf, Rácz Gergő, Berger Dénes, Nagy Dávid, Vörös Dávid edző.

Guggolnak: Gyuricza Patrik, Páncsics Sándor, Radics József, Kurucz Ervin, Kárpáti Zsolt, Csordás Zalán, Pintye Krisztián.

Végezetül jelentős változásokról szólnak a hírek. Az már biztos, hogy Kernya Tibor edző Baján folytatja. Lemondott Grúber Tamás elnök, Ribár István és Kovács István vezetőségi tag. Ismét lezárult egy fejezet. A folytatásról majd a közgyűlés dönt. Én hiszek a megújulásban és a futballmúltunknak megfelelő felemelkedésben!

Sükösd, 2012. július 9.

Varsányi József